Job 3

És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé. ^a1És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma. ^b 2

Jób ajka átokszóra nyílik

3Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ^c 4És szóla Jób, és monda: ^d 5Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 6Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. ^e 7Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 8Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 9Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. ^f 10Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 11Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! ^g 12Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 13Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? ^h 14Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 15Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – ⁱ 16Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 17Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 18Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 19Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 20A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 21Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 22Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? ^j 23A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. ^k 24A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 25A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 26Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. ^l